Sok kérdést kaptam azzal kapcsolatban, hogy miért pont A nagy Átalakulás lett a könyvem címe. Tehát, hogy mit takar maga szó és honnan jött. Örülök, hogy ilyen sokan érdeklődtök, ezért most megosztom mindenkivel a cím eredetét.

Biztosan nem mondok azzal újat, hogy mekkora jelentősége van egy könyv címének. Hiszen a borító és a cím az, amivel az olvasó először találkozik. Ha ezek közül egyik sem fogja meg, akkor magától nem fogja a polcról leemelni. Fontos, hogy felkeltse az érdeklődést.

A másik szempont, amit semmiképp sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy szorosan kapcsolódjon a könyv mondanivalójához. Adhatsz egy "szenzációhajhász" címet, ha köszönő viszonyban sincs a leírtakkal. Számomra ez olyan lenne, mint azok a cikkek, amelyekre drámai módon akarják felhívni a figyelmet és tulajdonképpen megvezetik az olvasót.

Ezért, mikor kerestem a könyvem címét, azt akartam, hogy figyelemfelkeltő legyen, de egyben tükrözze azt, amit leírok. Azt, amit át akarod adni az olvasómnak. Egy könyvem akartam 3 stílust, mint az önfejlesztés, a motiváció, az életrajz összekovácsolni. Ezen szempontok miatt, nem is volt annyira egyszerű a tökéletes cím megtalálása. 

Tehát, mikor elkezdtem az írást, még nem tudtam, hogy végül milyen cím alatt fog megjelenni. A munka folyamán több név is megfordult a fejemben, amiket szépen fel is írtam. Ilyenek voltak a "Félidőben", "Hogyan értettem meg", "Nincs titok" és még sok egyéb. De, ahogy haladtam az írással, azt éreztem, hogy ezek nem tükrözik kellőképpen az egész könyv tartalmát. Inkább csak egy-egy fejezetre vonatkozóan.

5-6 címmel készítettünk kezdetleges borítóterveket is a kollégámmal. Ahogy néztem a lapokat, volt köztük egy cím, amin hirtelen megakadt a szemem: Nagy Átalakulás. Megragadta a figyelmem és gyakorlatilag megszólított. Szinte tökéletes volt, hiszen a könyvemben pont ezt írom le. A saját életemen keresztül mutatom be egy ember külső és belső átváltozását. Azt, hogyan értettem meg a dolgokat, honnan indultam, hova jutottam és merre haladok tovább.

Miután már tudtam, hogy mi lesz a címe, a munka is felgyorsult. Egyrészt, mert megvolt a vezérmotívum, másfelől, mert kezdtem kifutni az időből. Ugyanis PJA Célkitűző rendezvényén, 500 ember előtt megfogadtam, hogy 2016-ban megjelenik az első könyvem. De nem aggódtam, mert tudtam, hogy időben elkészülök. Pedig 2016. december 1-én még csak a fejezetek 3/4 volt kész. Arról nem is beszélve, hogy még hiányzott a borító és kiadóm sem volt. Végül egy hét alatt megcsináltuk, ami normál esetben minimum egy hónapos munka. Egyébként a blogom első bejegyzését pont erről írtam.

2016. december 20-án a kezembe fogtam az első példányt A nagy Átalakulásból. Leírhatatlan érzés volt, hogy a megélt tapasztalataim, a tudás, ami bennem van és a céljaim fizikailag testet öltöttek egy könyv formájában. Mert A nagy Átalakulás több céllal született meg. Először is a saját példámmal akartam segíteni az embereknek, motivációt adni, hogy mindig fel lehet állni. A második, hogy a könyv eladásából származó teljes bevételt a Vulkán - tehetséggondozó társuláson keresztül a fiatalok támogatására, oktatására fordítom.

Talán a sors intézte így, de december 20-a ebben az évben is fontos dátum lesz a Vulkán Társulás és az én életemben is. Sőt, túlzás nélkül állíthatom, akár a te életedben is fordulópont lehet. Ehhez csak annyit kell tenned, hogy regisztrálsz és részt veszel a "Félsz vagy Élsz?" motivációs előadásomon, aminek a teljes bevételét szintén a fiatalok oktatására fordítjuk. Arról nem is beszélve hogy a részvételeddel támogatod a csallóközi fiatalokat, választ kapsz azokra a kérdésekre, amelyek miatt nem érzed jól magad. Mindarra, ami miatt frusztrált és ideges vagy. 

Bízom benne, hogy találkozunk 2017. december 20-án a dunaszerdahelyi Hotel Thermában és te is elindulsz a saját Átalakulásod útján és végre azt az életet fogod élni, amit megálmodtál magadnak! Ahol megismerhetsz egy olyan pozitív, motiváló társaságot, amilyet, lehet eddig Csallóközben el sem tudtál képzelni. Ne szalaszd el a lehetőséget!

Namaste!

Mikóczi Ferenc - író, vállalkozó, mentor

Úgy érzed teljesen lemerültél? A borongós őszi idő, a korai sötétedés rányomja a bélyegét a hangulatodra? Nem akarsz vagy nem tudsz új ingereket befogadni, akkor sem, ha téged szolgálna?

Régóta figyelem magamat és az embereket a környezetemben. Ez alatt megfigyeltem, hogy sokan belefásulnak a szürke hétköznapok monotonitásába. Mintha nem találnának semmit, ami lelkesítené, feltöltené őket. Szinte mindenki életében előfordul ehhez hasonló hosszabb-röviden időszak.

Vannak emberek, akiket a sok csalódás, amik az évek alatt felhalmozódtak a lelkükben, tettek szkeptikussá. Megkeményedtek és bezárkóztak a saját kis világukba. Aminek az lett a vége, hogy teljesen kizárták magukat a világból és senkit nem engednek magukhoz közel. Ezek, mondhatni extrém esetek.

Viszont a legtöbb esetben nem ez húzódik az enerváltság hátterében. Hanem az állandó lét a mókuskerékben, mikor minden nap egyforma és ebbe teljesen belefeledkeznek. Sokan saját magukat nem ismerik annyira, hogy tudják mi tölti fel az "akkumulátorukat". 

Tehát ahhoz, hogy megtudd, miből tudsz energiát meríteni, először saját magadat kell megismerned. Sok cikkemben írtam már le, de ez az alapja mindennek. Önmagunk ismerete ugyanolyan fontos az Átalakulásunkhoz, mint egy átlag hétköznaphoz. 

Tedd fel magadnak a kérdést, hogy mi az, amit mindennél jobban szeretsz csinálni. Lehet, azért vagy gyakran fáradt és kimerült, mert nem a megfelelő helyen vagy. Nem azt a munkát végzed, nem azt az életet éled, amit istenigazából, égő vággyal szeretnél. Olyan életet, amiért hajlandó vagy hajnalban kelni, későn lefeküdni és sok-sok energiát belerakni. Mindez nem okoz kiégést, hanem pont ellenkezőleg, nyugalmat és elégedettséget hoz a lelkedbe.

Vegyünk egy mindennapos példát. Rengeteg ember mondja, hogy a munka teljesen lefárasztotta, elvette minden energiáját. Pedig fizikailag vagy mentálisan nem megterhelő, de az illető úgy megy haza, mint aki lehúzott egy 16 órás műszakot egy bányában. Otthon megvacsorázik, ledől a TV elé egy üveg sörrel a kezében, és addig nézi a képernyőt, amíg el nem alszik. És ez így megy minden nap. Ennek oka pedig, hogy olyan munkát végez, amit nem szeret és tehernek éli meg, ahelyett, hogy élvezné.

És ez titok nyitja, olyan tevékenységből tudsz energiát meríteni, amit szeretsz, élvezettel csinálsz. Egy tanárnak, akinek az oktatás hivatás és nem munka, szerinted panaszkodik, hogy milyen fárasztóak a gyerekek? Egy lelkiismeretes orvos vagy nővér fog morogni a betegekre, amiért túlóráznia kell? Na ugye, hogy nem!

Természetesen nem csak a munkából lehet erőt meríteni, mert sajnos nem mindenki azt a munkát végezni, amit tiszta szívből szeretne. Akkor viszont keresni kell egy olyan hobbit, amit örömmel végez. Lehet ez akár a sport. Ha te is úgy érzed, hogy a munka lefárasztott, akkor keress egy olyan sportot, amit örömmel fogsz űzni. A legszebb az egészben, hogy az intenzív testmozgás után nem fáradságot, hanem energikusságot fogsz érezni. Ráadásul még az egészségedre is ügyelsz.

Vagy írhatnám a saját példámat is. Sokan megkérdezik tőlem, hogy a sok munka mellett honnan van energiám még foglalkozni a fiatalok és vállalkozás oktatásával és tanácsadással? Számomra a válasz kézenfekvő, szeretem csinálni. Mikor a fiatalok között lehetek, átadhatom nekik a tudást és látom a boldogságot az arcukon, engem az jobban felvillanyoz, mint egy karton Red Bull. Tudom mit beszélek, mert az utóbbira is volt példa az Átalakulásom előtt.

Ugyanígy szeretek embereknek segíteni, elindítani vagy terelgetni őket az útjukon. Mindaddig, amíg látom, hogy van eredménye. Mert, amint azt érzem, hogy egy tevékenység csak viszi az energiám, mindenféle előrelépés nélkül, akkor képes vagyok elengedni. Ezt évek alatt tanultam meg, hogy vannak olyan esetek, amikor egyszerűen nem lehet valakin segíteni. Próbálkozhatunk tovább, de ez olyan, mint kiskanállal kimerni a Balatont.

A sport és az oktatás mellett én a családomból merítek még nagyon sok energiát. Nekem a család a legfontosabb az életemben. Számomra ők jelentik a biztos pontot, a stabilitást. A meleg családi fészekben az ember feltöltődik, és új erőre kapva lesz képes visszatérni a mindennapok zűrzavarába. Persze mi sem vagyunk tökéletesek és nálunk is előfordulnak viták. Mivel sok időt töltünk együtt, így előbb-utóbb támadnak konfliktusok. De mielőtt a helyzet elmérgesedne leülünk és megbeszéljük egymással.

Találd meg a saját életedben, hogy téged mi tölt fel. Hidd el, mindenki életében van ilyen, csak nyisd ki a szemed és láss. Viszont, ha úgy érzed elakadtál és nem tudod merre tovább, akkor keress bátran és én segítek neked kiutat találni a mindennapok útvesztőjéből. 

Namaste!

Mikóczi Ferenc - író, vállalkozó, coach

Az eredeti tervem az volt, hogy leírom miért nagyon fontos az önfejlesztés és ezáltal, hogyan tudod magadból a legtöbbet kihozni. De rövid töprengés után úgy határoztam, ezúttal átadom a virtuális tollat a kollégám kezébe, hogy a saját szemszögéből mutassa meg nektek az önfejlesztés világát. Mondhatnám, hogy ismét egy rendhagyó bejegyzéssel jelentkezünk, de mivel az egész oldalunk rendhagyó és szinte minden poszthoz kiírhatnánk, ezért most hanyagolom. Még a végén elveszíti a jelentését.

A kollégámról, Tiborról a nyár folyamán már olvashattatok, mikor is készítettem vele egy rövid interjút. Át is adom a szót, illetve a klaviatúrát Tibornak.

Sziasztok!

Ezúttal engem ért az a megtiszteltetés, hogy megírhatom nektek a saját gondolataimat az önfejlesztésről. Mielőtt belemerülök tegyünk egy rövid kitérőt. Az oldalon Feri két alkalommal is bemutatta a személyiség típusokat és a DISC tesztet. Mielőtt megkezdtem a munkám én is kitöltöttem és mondták, hogy kék-zöld vagyok. Én meg gyorsan végignéztem magamon, hogy valahol foltos volnék... Mire leesett, hogy a személyiség típusomról van szó.

Azért kezdtem ezzel, hogy kicsit tisztább képet kapjatok rólam és az észjárásomról. Mivel én logikusan gondolkodom és szükségem van tényekre, ezért nehezen azonosulok a spirituális világgal. Nagyon érdekel, szeretem a letűnt korok vallásait, hitvilágát vizsgálni, de nem érzem a sajátomnak. Szóval most az én nézőpontomból kaptok betekintést az önfejlesztésbe.

Az idekerülésem előtti időszakról már beszéltem a nyári interjúban és egy külön fejezetet is kaptam A nagy Átalakulás című könyvben. Nem akarom részletezni, elég annyi, hogy az energiaszintem, lelkesedésem a béka segge alatt volt. És akkor még enyhén fogalmazok. Egyik napról a másikra, célok nélkül tengődtem. Pesszimista és kételkedő voltam.

Ezzel a világlátással indultam neki az önfejlesztésnek. Mindent kétkedve hallgattam és az elején igazából nem is tudtam miről van szó. Emlékszem az első MasterMind találkozómra, amin Covey 7 szokása volt a téma. Én meg ültem ott és nem értettem ez miben segít? Na, ebben a hangulatba ültem és gondolkodtam, mit keresek én itt? Ellenálltam, mert ismeretlen volt számomra és újabb változást jelentett. Egy jó változást, de én ettől is féltem. Tudom hülyén hangzik. Főleg így 1,5 év távlatából.

Ahogy jártam a havi összejövetelekre, hallgattam Feri előadásait szépen lassan kezdtem átengedni a hallottakat. Persze csak apránként. Visszagondolva az egyik legnagyobb lökést az első 30 napos kitartási gyakorlatom adta. 30 napon át, hallgattam Earl Nightingale: A legfurcsább titok hanganyagát. Minden nap adott valami újat, még az utolsó napon is. Amit viszont megtanultam, hogy hiába vannak álmaid, céljaid, ha nem vagy hajlandó felemelni a segged, megmozdulni és tenni érte. Keresheted a kiskapukat, írhatsz saját szabályokat, de az vissza fog ütni.

Ekkor lett világos, hogy nem kell hinni a spirituális világban, nem ez a kulcs. Hanem a tett. Az önfejlesztés, a könyvek, hanganyagok megadják az irányt, esetleg a technikákat, de a kulcs Te magad vagy. Nem mondom, hogy hirtelen megvilágosultam, és minden szép és jó. Visszatérnek a régi, rossz mintáim, de már képes vagyok felismerni. Persze, néha még csak azután, hogy megtörtént.

De haladok az utamon, és tudom merre megyek. Az elmúlt évben tanultakat tudom alkalmazni a munkámban és magánéletemben. Néhány emberrel megszűnt a kapcsolatom, pár barátommal szorosabb lett és lettek új ismerőseim, akik segítenek, ha elakadtam.

Ha Te is magadra ismersz a személyiségtípusomban, mert hasonlóan nehezen engeded be az új információkat - legyenek azok bármilyen hasznosak -, akkor ne aggódj, van remény. Nincs ebben semmi boszorkányság, csak tenned kell az álmaidért és nem fentről várni a csodát. 

Köszönöm, hogy ismét lehetőséget kaptam és megoszthattam veletek a gondolataimat. 10 év múlva talán már kamera elé is állok és láthatjátok az első videómat.

Sziasztok!    

Sokszor halljuk, hogy egy embertelen világban élünk, hogy a mai modern, digitalizált társadalomból kiveszett az emberiség szikrája. Ha világ dolgait a híradásokból, újságcikkekből követjük, akkor ez az állítás igaznak is tűnhet. Hiszen mit mutatnak nekünk nap mint nap? Gyilkosságot, terrort, katasztrófákat, korrupt politikusokat és becstelenséget. 

Mintha a jóság, egymás segítése és a tisztelet eltűnt volna. Azt látjuk, hogy sokan erőszakkal akarják kivívni a tiszteletet és ebből kifolyólag szép lassan elkezdik összekeverni a két kifejezést. A konfliktusokat nem békés tárgyalással, egymás meghallgatásával rendezik el, hanem agresszióval. Egyik fél sem akar engedni. A legtöbb konfliktus az egók harca, melynek a bolygónk a színtere.

A jelenség nem újkeletű, az emberiség történelmét számtalan háború csúfítja, ideológiák és vallások álcája mögé rejtve az emberi önzőséget és kapzsiságot. Milliókat öltek meg csak azért, hogy pár négyzetkilométerrel nagyobb területet uralhassanak. Azt mondják, hogy ezekben a korokban az emberek tudatlanok voltak, egy kemény világ volt, ahol csak így lehetett túlélni. De ki tette nehézzé, ha nem az emberek egymás számára?

És most, mikor már egy technikailag, szociálisan és társadalmilag fejlett világban élünk, miért nem változtunk?

Miért mondjuk, hogy ez is egy embertelen világ, mikor már nem barlangokban élünk?

De nem is kell a globális helyzetet néznünk. Vegyük csak a hétköznapjainkat, néhány mindennapos esetet. Az utcán látunk egy embert, aki fekszik egy falnak támaszkodva. A legtöbben elsétálnak mellette, mert az az első gondolatuk, hogy biztos részeg. Pedig lehet, hogy rosszul van és a segítség megmenthetné az életét. De mivel egy idegen, inkább tovább ballagnak, így kényelmesebb. 

De említhetném, a modern technika adta "lehetőségeket", a közösségi oldalak árny oldalát. Ha kedvünk tartja arc nélkül bánthatunk meg és használhatunk ki másokat. Naponta látok olyan bejegyzéseket, ahol nyíltan uszítanak és szidalmaznak embereket, csak mert más a bőrszínük, a vallásuk vagy a nemi hovatartozásuk: "Minden arab terrorista!", "A homokosok nem emberek!", "Az összes cigány bűnöző!". Ugye számodra is ismerős?

Ha naponta ilyen interakciók, behatások érnek, hajlamos vagy elhinni, hogy valóban kihalt az emberség. És lehet a válasz az eddigi kérdéseimre csak annyi, hogy az emberi természet alapból gonosz és pusztítani akar?

Én azt mondom, hogy nem, az ember alapvetően jó. Senki nem születik zsarnoknak, diktátornak és gyilkosnak. A születés pillanatában minden ember jó és tiszta, egy ártatlan gyermek. Viszont, amit már többször leírtam, hogy a jellem, az attitűd 0-7 éves korban alakul ki. Ez a legfogékonyabb időszak. Amit ezekben az években látunk, hallunk az ráég a "merevlemezünkre" és ez lesz mi valóságunk, ezt a mintát visszük tovább. 

Bevallom, hogy régen, az Átalakulásom előtt, sokszor álltam a "sötét oldalra". Hogy ez mit jelent az én értelmezésemben? A sötét oldal fő mozgatói erői, amit magamban megfigyeltem, 3 csoportra oszthatóak: megszégyenülés, büszkeség és félelem. Amíg ezek közül bármelyik létezik benned, akkor még nem tudtad legyőzni a sötétséget a lelkedben.

Én évekkel ezelőtt szerettem bosszút állni (angolosan), a céljaim érdekében, bűntudat nélkül átgázoltam másokon és agresszív voltam. Viszont, mikor elindultam az átalakulás útján, világossá vált számomra, hogy ez nem az igazi, természetes énem. Ez egy felvett álarc volt. Szisztematikusan, kitartással felülírtam az agressziómat. Néha még visszaköszön a régi minta, de már időben felismerem és nem engedem elhatalmasodni.

Tehát az, hogy merre halad tovább a világunk csak rajtunk embereken múlik. Ha mindent hagyunk így és inkább becsukjuk a szemünk és úgy teszünk, mintha minden rendben lenne, akkor a hanyatlás elkerülhetetlen és szép lassan az emberiség felemészti önmagát. 

Sokan teszik fel a kérdést, hogy miért nem tesz valaki valamit? De, Te is valaki vagy! Te is tudsz tenni annak érdekében, hogy a világ jobb hely legyen. Nem kell világmegváltó terveket szőnöd. A saját környezeteden alakíts. Ha látsz egy eldobott papírzacskót, akkor vedd fel és dobd a szemetesbe. Látsz egy éhezőt, adj neki enni. Ha valaki bajban van, segíts neki. Ne légy közönyös, mert az életben azt kapsz, amit adsz. Apró gesztusok, de ezek terelik vissza az emberiséget a helyes útra.

Én látom a jót az emberekben, ami ott van mindenkiben. Kitartással, együttműködéssel és tisztelettel a folyamat megfordítható. 

Ehhez viszont az első lépés, hogy magunkat megismerjük és elfogadjuk. Ugyanis a legtöbb dolog, amikkel másokat bántunk, amit másokban nem szeretünk az ott van bennünk és nem akarjuk elfogadni. Ezért minden emberi lényt fogadj el és ne ítélkezz tudatlanul. A változást már ebben a pillanatban elkezdheted.

Köszönöm, hogy elolvastad a cikkem és kérlek oszd meg velem a saját nézőpontodat.

Indíts egy mosollyal és a szavak, tettek majd követik azt! 

Namaste!

Mikóczi Ferenc - író, vállakozó, coach