Egy újabb csütörtök, ami azt jelenti itt az új tanításom, ezúttal a lelkiismeretről, amit én úgy hívok a Belső Tanítónk". 

Miért is van szükségünk lelkiismeretre?

A lelkiismeret belülről jön, ő a belső bírónk és nem az, aki megmondja, hogy merre menj az utadon. A lelkiismeretünk figyelmeztet bennünket, hogy amit tenni készülünk, az a dolog etikus-e, de csak akkor, ha a belsőnkben béke és nyugalom van.

De, mint a kitartás esetében, ez is személyenként változik, ugyanis a lelkiismeret összhangban van a belső értékrendünkkel, az etikánkkal. Ami az egyik embernek egy kis vétségnek számít, az lehet a másik ember szerint egy nagy bűn, és fordítva. 

Mit gondolsz, miért van ez?

Ezek a különbségek ismét visszavezethetőek a gyermekkorba, egész 0-7 éves kor közti időszakig. Ez a legfogékonyabb időszak egy ember életében, ekkor szedjük fel a szüleinktől, környezetünktől azokat a mintákat, szokásokat, paradigmákat amiket a sajátunkká teszünk.

Később pedig ezt visszük tovább a felnőtt életbe. Én is ezt csináltam, az otthon látott mintát folytattam a munkával, pénzzel, gyerekneveléssel kapcsolatban.

De, ahogy tanulunk, felülírjuk a paradigmáinkat, úgy a belső értékrendünk is változik. Szép lassan az elménkből visszajutunk a szívünkben, ahol már nem az ego irányít és megszűnik a félelem. Minél közelebb kerülünk a szívünkhöz, annál pontosabb visszajelzéseket kapunk a "Belső Tanítónktól".   

Velem az Átalakulásom előtt gyakran előfordult, - biztos vagyok benne, hogy másokkal is - hogy bíráltam, kritizáltam mások tetteit, szavait, miközben a sajátom felett átsiklottam. A magyar nyelvben van erre mondás: "Mások szemében a szálkát is meglátja, a sajátjában a gerendát sem".

Továbbá sokat trükköztem, kerestem a kiskapukat. De az élet mindezt visszaadta nekem, amiből rengeteget tanultam. Mert, ha nem tanulsz egy esetből, akkor az élet folyamatosan újra eléd dobja, de már egyre nagyobb volumenben. 

Fiatalabb koromban kevésbé hallgattam a lelkiismeretemre, gyakran tettem olyat, ami a mai értékrendembe már nem fér bele. De viszont a "betyárbecsület" mindig jellemző volt rám, és amire a szavamat adtam, amit ígértem azt mindig betartottam. Az Átalakulásom során a belső értékrendem is változott és megtanultam hallgatni a lelkiismeretemre, mert tudom, hogy mindig a helyes útra mutat. 

Köszönöm, hogy megnézted a tanításom. Ha tetszett kérlek küld tovább, neked csak egy kattintás, de másnak sokkal többet jelenthet.

Namaste!

Mikóczi Ferenc - író, vállalkozó, coach