Ezúttal szeretnék egy személyes történetet megosztani veled, ami november utolsó hétvégéjén esett meg. Szombaton részt vettem a 30 éves általános iskolai osztálytalálkozónkon. Bevallom, mindössze ez volt a második alkalom, hogy elmentem. Eddig csak a 20 éves összejövetelen voltam, de most úgy éreztem, hogy ott kell lennem.

Nagyon jó volt újra látni a régi barátokat, osztálytársakat. Volt, akivel azóta nem is találkoztam, hogy kimaradtunk a kilencedik osztályból. Majd mindenkivel tudtam pár percet beszélgetni, felidéztük a gyerekkori emlékeket, a csínytevéseket. Bizony, gyerekkoromban nem voltam egy földre szállt kis angyal, sok rosszaságban benne voltam - egy részét a könyvemben is leírtam. Szóval volt mit feleleveníteni.

Majd visszaemlékeztünk arra az időre, mikor mindannyian elindultunk a saját utunkon, és ki hol tart ahhoz képest, amit 14-15 évesen megálmodott magának. Mivel az utóbbi években gyerekekkel is foglalkozom, ezért érdekes volt megfigyelni, hogyan alakult az álmaik megvalósítása. Ugyanis ez az egyik fontos alappillére a fiatalok oktatásának, az álmok célokká alakítása és elérése. 

Az este folyamán két fontos dolog volt, amit észrevettem. Az első, hogy mindenki küzd valamilyen területen. Ez nem újdonság, hiszen mindenki életében vannak olyan részek, ahol nincs minden a helyén.

A másik, amit megfigyeltem, hogy a legtöbben többre tartják a lelki békét, az egyensúlyt, mint a pénzt. Ez kicsit meglepett, de pozitív értelemben. Lehet, hogy ez a korral jön el az emberek életében vagy pedig egy kollektív ébredésnek vagyunk a szemtanúi. Talán az egész emberiség szépen lassan ráébred, hogy a boldogság nem az anyagi világban gyökeredzik. Nem csak azért vagyunk a Földön, hogy a pénzt, az anyagi javakat hajszoljuk. Mert mit érünk el a nagy vagyonnal, ha az emberi értékeket a háttérbe szorítjuk? Nem élvezzük a mindennapok apró örömeit, és csak a múltba visszatekintve eszmélünk rá arra, hogy mennyi mindenről lemaradtunk. Érdekes megfigyelés volt számomra.

Nagyon örülök, hogy részt vettem és tartalmas időt tudtam eltölteni a régi cimborákkal. Hiszen fontosak az emberi kapcsolatok és az önmagunk megismerése szempontjából lényeges, hogy tudjuk honnan indultunk. Viszont az osztálytalálkozókon és a hasonló visszaemlékezős összejöveteleken ügyeljünk arra, hogy ne ragadjunk bent a múltban. Mert a múlt egy szép hely a visszaemlékezésre, de veszélyes, ha ott ragadunk. Akkor nem tudjuk élni a jelent, a mostani életünket.

A világ rohan, és mi vele rohanunk. De mindig szükség van pár percre, hogy megálljunk és tartalmas időt eltöltsünk a régi cimborákkal.

Namaste!

Mikóczi Ferenc - író, vállalkozó, mentor