30 éves osztálytalálkozó

2017. december 12. - A nagy ÁTALAKULÁS

30_eves_osztalytalalkozo.jpg

Ezúttal szeretnék egy személyes történetet megosztani veled, ami november utolsó hétvégéjén esett meg. Szombaton részt vettem a 30 éves általános iskolai osztálytalálkozónkon. Bevallom, mindössze ez volt a második alkalom, hogy elmentem. Eddig csak a 20 éves összejövetelen voltam, de most úgy éreztem, hogy ott kell lennem.

Nagyon jó volt újra látni a régi barátokat, osztálytársakat. Volt, akivel azóta nem is találkoztam, hogy kimaradtunk a kilencedik osztályból. Majd mindenkivel tudtam pár percet beszélgetni, felidéztük a gyerekkori emlékeket, a csínytevéseket. Bizony, gyerekkoromban nem voltam egy földre szállt kis angyal, sok rosszaságban benne voltam - egy részét a könyvemben is leírtam. Szóval volt mit feleleveníteni.

Majd visszaemlékeztünk arra az időre, mikor mindannyian elindultunk a saját utunkon, és ki hol tart ahhoz képest, amit 14-15 évesen megálmodott magának. Mivel az utóbbi években gyerekekkel is foglalkozom, ezért érdekes volt megfigyelni, hogyan alakult az álmaik megvalósítása. Ugyanis ez az egyik fontos alappillére a fiatalok oktatásának, az álmok célokká alakítása és elérése. 

20171118_212818.jpg

Az este folyamán két fontos dolog volt, amit észrevettem. Az első, hogy mindenki küzd valamilyen területen. Ez nem újdonság, hiszen mindenki életében vannak olyan részek, ahol nincs minden a helyén.

A másik, amit megfigyeltem, hogy a legtöbben többre tartják a lelki békét, az egyensúlyt, mint a pénzt. Ez kicsit meglepett, de pozitív értelemben. Lehet, hogy ez a korral jön el az emberek életében vagy pedig egy kollektív ébredésnek vagyunk a szemtanúi. Talán az egész emberiség szépen lassan ráébred, hogy a boldogság nem az anyagi világban gyökeredzik. Nem csak azért vagyunk a Földön, hogy a pénzt, az anyagi javakat hajszoljuk. Mert mit érünk el a nagy vagyonnal, ha az emberi értékeket a háttérbe szorítjuk? Nem élvezzük a mindennapok apró örömeit, és csak a múltba visszatekintve eszmélünk rá arra, hogy mennyi mindenről lemaradtunk. Érdekes megfigyelés volt számomra.

23896965_1542966202461862_1864180571_o_2_0.jpg

Nagyon örülök, hogy részt vettem és tartalmas időt tudtam eltölteni a régi cimborákkal. Hiszen fontosak az emberi kapcsolatok és az önmagunk megismerése szempontjából lényeges, hogy tudjuk honnan indultunk. Viszont az osztálytalálkozókon és a hasonló visszaemlékezős összejöveteleken ügyeljünk arra, hogy ne ragadjunk bent a múltban. Mert a múlt egy szép hely a visszaemlékezésre, de veszélyes, ha ott ragadunk. Akkor nem tudjuk élni a jelent, a mostani életünket.

A világ rohan, és mi vele rohanunk. De mindig szükség van pár percre, hogy megálljunk és tartalmas időt eltöltsünk a régi cimborákkal.

Namaste!

Mikóczi Ferenc - író, vállalkozó, mentor

A bejegyzés trackback címe:

https://nagyatalakulas.blog.hu/api/trackback/id/tr1013322955

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.