A kollégám Átalakulása

Átalakulás a munkatárs oldaláról

2017. augusztus 08. - A nagy ÁTALAKULÁS

untitled-1.jpg

2016 tavaszán arra a döntésre jutottam, hogy szükségem van egy kollégára, egy adminisztratív munkaerő a vállalkozásunkba.

Feladtam egy hirdetést Szlovákia legismertebb állásportálján. Mint mindenben, ebben az esetben is más megközelítést használtam és ennek alapján fogalmaztam meg a hirdetést. A kiválasztás folyamatáról bővebben írok A nagy Átalakulás című könyvemben.

Ennek eredményeként került mellém Tibor, az új kollégám. A nyáron volt egy éve, hogy csatlakozott hozzánk, ennek apropóján készítettem Tiborral egy rövid riportot, hogy ő hogyan élte meg az elmúlt egy évet és a saját Átalakulását.

F.: Mi zajlott le benned az elmúlt évben?

T.: Rengeteg dolog. Mikor ide kerültem nem tudtam, hogy mit várjak. Egy elég nagy döntést hoztam meg, mikor az előző munkahelyemen felmondtam és belevágtam egy új kalandba, mondjuk úgy az ismeretlenbe. Tisztán emlékszem az első munkanapomra és arra is, hogy milyen állapotban jöttem ide.

Röviden összefoglalva nagyon magam alatt voltam, nem találtam a helyem, nagyon sok kérdés volt a fejemben, de válaszaim nem voltak. Fogalmazzunk úgy az Érzelmi Spirál alsó részén rendezkedtem be.   

F.: Mi változott meg?

T.: Gyakorlatilag az egész életem, de elsősorban a gondolkozásmódom. Évekig csak negatívon voltam képes látni a világot. Nem tudtam örülni semminek, mert mindig az motoszkált a fejemben, hogyan fog minden rosszra fordulni. Ma már nem így van. Pozitívan állok a dolgokhoz és  képes vagyok örülni rossz gondolatok nélkül is. 

Persze még mindig előfordul, hogy rossz kedvem van, ingerült vagyok és olykor negatív. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy mindig a toppon vagyok és soha nem leszek magam alatt. De már egyre ritkábban fordul elő és ebben az esetben is viszonylag gyorsan fel tudom magam húzni.

F.: Mivel jár ez, hogy változás állt be az életedben?

T.: Röviden? Sok jóval. Bővebben, mint mondtam megváltozott a gondolkozásom. Aminek a legfontosabb lépése, hogy jobban megismertem magam és szembenéztem azzal, hogy én vagyok a felelős az életemért. Régebben szinte mindig másokat okoltam, ha valami nem sikerült, a környezetemben kerestem a hibát és nem magamban. Ma már tudom, hogy ha bármi történik az életemben, először magamba kell néznem és nem másokra mutogatni.

Továbbá a kapcsolataim is megváltoztak. Vannak olyan emberek, akikkel azóta már nem tartom a kapcsolatot, viszont a családommal és a szűk baráti körömmel sokkal jobb lett a viszonyom.  

tibi.jpg

F.: Hol tartasz most az utadon?

T.: Még nagyon az elején. Talán a hitrendszerem miatt. Szeretem a spirituális világot, gyakran olvasok a régi korok mitológiáiról, az elődeink hitvilágáról, az istenképeikről és a túlvilágról, lélekről alkotott elképzeléseikről. De viszont nem hiszek benne. Racionális gondolkozású vagyok, akinek tényekre, bizonyítékokra, tudományos magyarázatra van szüksége - bal agyféltekés gondolkozásom van.

Meghallgatom a nálam tapasztaltabb embereket, a megvilágosult gurukat, de nem tudom teljes mértékben a magamévá tenni a tanításaikat. Nem hiszem, hogy ha erősen koncentrálunk képesek leszünk levitálni. De abban hiszek, hogy ha valamit nagyon akarunk és teszünk érte, akkor elérhetjük.

F.: Minek köszönheted, hogy az Átalakulás útjára léptél?

T.: Elsősorban az új környezetnek, ami az elmúlt egy évben körbe vett. Az új világnézetnek, gondolkozásmódnak és annak, hogy pár ember őszintén a szemembe mondta az igazságot köntörfalazás nélkül. Építő kritikákat kaptam, de fájt beismerni, hogy igazuk van.

F.: Miért tartod fontosnak a változást?

T.: Te mondtad, hogy az életben semmi sem stagnál, valami vagy növekszik vagy hanyatlik. Na, életem erőteljesen zúdult lefelé, mint a lavina mielőtt idejöttem. Mára ez az irány megváltozott, úgy érzem felfelé tartok. Persze vannak bukkanók és néha lassul a fejlődés sebessége. De tudom, hogy jó irányba tartok.

F.: Kik segítettek ebben?

T.: Nagyon sokat köszönhetek neked és a családodnak. Neked köszönhetően ismertem meg egy új világnézetet és tudtam meg többet magamról. Igaz, hogy a hitvilágunk különbözik, de elfogadjuk egymás nézeteit és nem próbáljuk a másikat mindenáron meggyőzni.

Továbbá sokat segített a MasterMind 8888 csapata, aminek a tagjává válhattam. Nagyszerű embereket ismertem meg, akik őszintén segítenek a másiknak mindenféle elvárás nélkül. A csapat összetétele nagyon sokszínű, ami jót tesz a csoportnak, mivel mindenki más nézőpontból látja a felmerülő problémákat.

És nem utolsó sorban köszönettel tartozom a Vulkán Társulásnak. Nagyon sokat kaptam a tagoktól, a rendezvényeinken résztvevőktől és a programoktól. Örömmel tölt el, hogy részese lehetek ennek az újfajta, nálunk még rendhagyó kezdeményezésben. Sokat tanultam az előadásokból, és nagyon sok pozitív visszajelzést kaptam.  

F.: Végezetül, hogyan látod a jövődet?

T.: Már vannak konkrét rövid és hosszútávú céljaim amiket el akarok érni. Tudom mely területeken szükséges még fejlődnöm. Sok rossz paradigmát kell még felülírnom, nagyon hosszú út áll még előttem, de tudom, hogy jó úton járok.

Köszönöm. 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://nagyatalakulas.blog.hu/api/trackback/id/tr9712716398

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.