A paradigma

Bob Proctor

2017. február 02. - A nagy ÁTALAKULÁS


a_paradigma-1.jpgEltűnődtél már azon, miért van az, amikor emberek többsége kikerül az iskolapadból egyszerűen elvesznek és nem tudják hogyan tovább.      

És azon gondolkodtál, miért van az, hogy kevésbé jó képességű emberek milliókat keresnek, míg akik zsenik szegényen tengődnek?

Ezek a kérdések már több, mint 50 éve foglalkoztatnak. Ezeket úgy hívjuk: Paradigmák.

bob_proctor.jpgJoe Barker írt egy nagyszerű könyvet erről még 1990-ben. A paradigmáink szó szerint irányítják az életünket. Úgy haladunk végig az oktatási rendszeren, hogy semmit nem tanítanak nekünk a paradigmákról. A bennünk lévő kis hangok azok, amelyek irányítanak Téged és engem is. A paradigmák nem mások, mint szokások összesége, amelyek a tudatalattinkban fészkelnek. Az iskolarendszer semmit nem tanít arról, hogyan változtassuk meg a paradigmáinkat. Ezért van az, hogy nagyon sokan kikerülve az iskolapadból bőséges tudással rendelkeznek, ám mégsem jutnak egyről a kettőre. A tudás, amit megszereztek egyáltalán nincs összhangban az eredményekkel amit kapnak az életben. Okos emberekről van szó, de az eredményeik egyáltalán nem ezt tükrözik. Mindannyiunkat kondicionáltak. Egyrészt genetikailag, éppen ezért hasonlítunk a rokonainkra. Másrészt pedig a környezetünk is kondicionál. Gondolkodj el a következőn egy pillanatra.

Ha egy csecsemőt, aki New York egyik negyedében született elvinnénk Pekingbe és ott nevelnénk fel, idővel folyékonyan beszélne kínaiul és az angol nyelvről fogalma sem lenne. Miért? Azért, mert a nyelv programoz minket, amely körbe vesz bennünket. Ugyanakkor a minket körülvevő életstílus is programoz bennünket. Gondolj csak bele! Tudtad, hogy majdnem minden szociális segélyen élő emberek felmenőinek nagy része is (akár 3, 4, 5 generáció), mind szociális segélyen éltek? Az emberek sehova nem jutnak, csak örökítik tovább a paradigmáikat generációról generációra.

A másik példa, az elitéltek a börtönökben. Tudtad, hogy akiket kiengedtek, mert letelik a büntetésük, többnyire ugyanúgy visszakerülnek a börtönbe? A visszaesésé aránya 85-90% is lehet.

A világ népességének 3%-a keresi az összvagyon 97%-át. Ha megkérdezed magadtól, hogy vajon miért lehet ez, miért történnek így a dolgok, válaszokat fogsz kapni. Én ugyanezeket a kérdéseket kezdtem feltenni hosszú évekke703_1.jpgl ezelőtt. 26 éves koromban 4000 Dollárt kerestem évente. Néhány évvel később az éves jövedelmem több, mint 100 000 Dollárra rúgott. Nem volt sem hagyományos iskolai végzettségem, sem pedig üzleti tapasztalatom. A változás olyan drámai volt, hogy nem elégedtem meg vele, tudni akartam a „hogyanokat” és a „miérteket”. Ugyanis olyan neveltetésben részesültem – amelyben talán Te is – ahol állandóan azt hallottam: „Ha sok pénzt akarsz keresni, ahhoz nagyon okosnak kell lenned!”. Én viszont nagyon sok pénzt kerestem, de tudtam azt is, hogy nem vagyok nagyon okos. Tévhit az, hogy ha nagy üzletet akarsz felépíteni, ahhoz szükségesek az oktatási intézményekben megszerzett jeles diplomák.

Nos, én mindössze két hónapig jártam középiskolába, viszont az üzleteim Torontoban, Montrealban, Bostonban, Clevelandben, Atlantában és Londonban is működnek. Tudnom kellett, mi miért történik.

Ami történt, az az volt, hogy megváltoztattam a paradigmáimat, megváltoztattam a tudatalattim programozását. Ezt viszont nem tudatosan csináltam. A következőre jöttem rá: dolgoztam a világ legnagyobb cégeivel és láttam, hogyan emelkedik a magasba a forgalmuk több százmillió Dollárral mindössze úgy, hogy a dolgozók új, produktív szokásokat vettek fel. Mert a paradigma erről szól. A paradigma nem más, mint szokások összesége, amely mélyen a tudatalattiban gyökerezik. A tudatos elménk az intellektusunk székhelye… és pont ez az a terület, amelynek fejlesztésére az iskolarendszer, a tanáraink, a szüleink buzdítanak. A társadalomban mindenki azt tanítja, hogyan lehet fejlett az intellektusunk. Viszont nem az intellektusunk uralja a viselkedésünket. Az a részünk, amelyik a viselkedésünket, a tetteinket irányítja: ez a tudatalattink. És itt lép színre a paradigma. A tudatalatti az a terület, ahová az ideák befészkelik magukat. William James, a Harvardról, még az 1900-as években, nagyon jól megfogalmazta ezt: „A ideáidat, gondolataidat a tudatalattid kincsestárába kell helyezned.”

Sajnos sokszor ez visszafelé sül el. Számos ártó, kárt okozó, hamis hiedelmet tartunk s tudatalattink kincsestárában. Azt javaslom tedd fel magadnak a kérdést: „Miben hiszek? Milyen hiedelmeim vannak?”

Vegyél elő egy tollat és írj le néhány meghatározó hiedelmet, majd kérdezd meg magadtól: „Miért is hiszem ezt tulajdonképpen?” És mondok egy meglepő dolgot: sok esetben semmi alapja nem lesz a hiedelmeidnek, csupán örökségül kaptad a környezetedből. Nem a saját hiedelmeid, hanem rád ruházták. Ez része a paradigmának. A paradigma maga a kultúra. A kultúra nem más, mint egy embercsoport szokásainak összesége. A csoportszokás pedig a paradigmákból táplálkozik.

Rengeteget utazom szerte a világban, és sok olyan országban jártam, amely számomra kultúrájában idegen volt, amikor pedig ők jönnek hozzánk az számukra ugyanúgy idegen. És tudod… ezek az emberek bár máshogy néznek ki, más nyelven beszélnek, máshogy öltözködnek és a mieinktől eltérő ételeket esznek, ám mikor túlhaladunk a kultúra szűrőjén, láthatjuk, hogy az emberek lényegében ugyanolyanok.

Spirituális lények vagyunk, akik intellektussal is rendelkeznek és egy fizikai testben élünk. Viszont a statisztikai adat (az összvagyonnal kapcsolatos 97%), amire korábban hivatkoztam, a világ minden pontján érvényes. Most viszont Neked és nekem megvan a lehetőségünk arra, hogy egy csettintésre eldöntjük: a 3%-ba akarunk tartozni. Hogyan tehetjük ezt meg? Úgy, hogy megváltoztatjuk a paradigmánkat. És amikor ezt megteszed megváltozik az életed is.

ipsum_philip-chapman-bell_ff.jpgA delphoi jósda templomának homlokzatán immáron kétezer éve két szó szerepel: „Ismerd önmagad!” Alig vannak olyanok, akik ismernék és értenék önmagukat. A nevüknél, a koruknál, a nemüknél többet nem igazán tudnak magukról. Amint ásni kezdünk és leereszkedünk önmagunkba, látni fogjuk, hogy tele vagyunk tudatalatti programokkal, amelyek a háttérből irányítják az életünket. Találkozunk olyan emberekkel is, akik nem változnak sokat, számukra az egyik év ugyanolyan, mint az előző. Ám tudd, hogy ez megváltozhat egy szempillantás alatt… azzal, hogy megváltoztatod a paradigmád. Ez az amibe bele kell ásnod magad és ez az, amit meg kell értened. Meg kell értened, hogy a szokásaidat a tudatalattidba vannak zárva. Kisgyerekként gyakran megkérdezték tőlem: „Bob, miért csinálod ezt?” A válaszom: „Nem tudom.” Erre ők: „Mi az, hogy nem tudod?” „Hogy nem lehet ezt nem tudni?” Tudtam ezt, de mégsem tudtam miért teszek bizonyos dolgokat. Az iskolában a tanáraim szintén sokszor megkérdezték tőlem: „Bob, miért csinálod ezt?”. Erre én: „Nem tudom.” Tovább kérdezgettek, de nem tudtam mit felelni, nem tudtam mit miért csinálok, csak csináltam. És ez folytatódott tovább még a haditengerészetnél is. Egyszerűen nem tudtam miért teszek dolgokat.

Olyan dolgokat tettem amiket nem akartam megtenni, olyan eredményeket kaptam amiket nem akartam kapni, de ennek ellenére folytattam ezt a szokást. Ez egy paradigma. Mindenki ugyanazt a játékot játssza. Tartozol magadnak annyival, hogy megértsd, hogyan működik ez az egész… megértsd, hogy tudatalatti programok futnak benned, amelyek irányítják az életed és a tetteid, és ezzel az eredményeidet is. Neked pedig megvan a lehetőséged, hogy új programot írj a magad számára.

Így van… és amint a saját programjaidat írod, képes leszel a kezedbe venni életed irányítását. Téged úgy teremtettek, hogy képes legyél irányítani az életed, hogy úgy élj, ahogyan Te szeretnél, azokat a dolgokat tedd, amiket Te szeretnél, azokkal az emberekkel akikkel Te szeretnéd.

Nagyszerű dolog úgy élni. Ehhez azonban előbb ismerned kell Önmagad! A következő gyakorlatban visszavezetlek önmagadba, a tökéletességedbe és megmutatom, hogyan írhatod felül a régi paradigmáidat, és így szabaddá válhatsz.

 

        

A bejegyzés trackback címe:

https://nagyatalakulas.blog.hu/api/trackback/id/tr9812156801

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.