Megérkeztem, végre otthon. Hol is voltam - voltunk? A cikk végén kiderül. Mivel megszállott önfejlesztő vagyok és folyamatosan haladni, fejlődni, változni akarok, felismertem az univerzumom mostani leggyengébb pillérét, a párkapcsolatom.

Huszonnégy év alatt már többször szorult ,,szerelésre,,, de immár más nézőpontból látom a kihívást. Az első és legfontosabb, hogy nem egyedül, hanem a párommal együtt osztjuk meg veled a tapasztalatainknak hasznos gondolatait a bejegyzésemben és a videónkban.

Kezdjük a kezdetek kezdetén, amikor nagy szerelem még dúlt - fúlt. Majd pár év után kezdett kiégni a kapcsolat. Egy idő után megszokás volt, utólag már tudjuk, hogy amivel nem foglalkozunk az 2-3 év után hanyatlani kezd. Voltak egyéni elképzelések a fejünkben arról, milyennek kellene lennie az ideális házasságnak és, hogy mit várunk el egymástól a kapcsolatban. Máris belefutottunk elvárásokba és jött a keserű csalódás, hogy NEM AZT KAPTAD, AMIRE SZÁMÍTOTTÁL és elindult a katasztrófafilm. 

Idővel bölcsebbé válik az ember és rájön, hogy soha semmit nem fogsz úgy megkapni, ahogyan azt az elmédben megtervezted. Itt még azt sem sejtettük, hogy visszük magunkkal a szülői mintákat. Amit nekünk kell megtörni, ha nem akarunk tovább szenvedni. 

Most kérdezheted, hogy minden kapcsolat megmenthető? Egyáltalán szükséges megmenteni? A válaszom egyértelműen IGEN, mégpedig, amíg egy kapcsolat valahonnan valahová tart, addig van áramlás. Mint minden kapcsolatban, a miénkben is voltak hullámvölgyek, ez olyan természetes, mint ahogyan a folyó sodródik a medrében és néha lelassul a sok hordalék miatt. Mikor kitisztítod, az áramlás tovább megy.

Köszönöm, hogy eddig kitartottál az olvasással és már biztos várod, hogy eláruljam hol is voltunk. Hát Amerikában, egész pontosan Floridából jelentkezünk, ami ezúttal nem volt annyira napfényes, ugyanis az Egyesült Államokban sorra dőlnek meg a száz éves hideg rekordok. A mi kedvünket viszont ez nem szegte.

Kérdezheted, hogy miért pont Amerikából jelentkezünk?

Több, mint 10 év után most volt az első alkalom, hogy kettesben tudtunk elmenni kirándulni. Az egész éves hajtás után januárban végre találtunk két hét időt, hogy végre kettesben legyünk. Szándékosan választottuk az Atlanti Óceán túloldalát. Ezzel több célunk is volt, elsősorban, hogy minél távolabb legyünk otthonról, a megszokott környezetből, és csakis magunkra és egymásra tudjunk figyelni, valamint a segítségnyújtó úriember terápiája is így volt elérhető.

Ahogy fent írtam, minden kapcsolatban vannak nehezebb időszakok. Ez alól mi sem vagyunk kivételek, emberek vagyunk, ezért gyakran hibázunk.Tapasztalatból mondom nem a hibákkal van a gond, hanem az őszinteséggel, nem merjük felvállalni a sötét oldalunkat, mindig arra törekszünk, hogy mindenki csak a jót lássa belőlünk. Ez tuti zsákutca. A nagy Átalakulás című könyvemben bővebben írtam arról, hogy milyen nehézségeink voltak, én milyen hibákat vétettem, amiknek következményei voltak.

Amikor az Átalakulás mellett döntöttem, az első lépés volt, hogy magamat rendbe rakjam. Miután a családom látta rajtam a változást, ők is elindultak az útjukon, a saját tempójukban. A párom, Ildikó először szkeptikus volt, mert nem hitte, hogy képes vagyok a változásra. Ezért nem is hibáztathatom, hiszen volt a fejében egy kialakult kép rólam.

A kapcsolatunk nem volt mindig rózsás, mondhatni az életünk túlnyomó része csak a munkáról szólt. Sok dolog volt a felszín alatt, amit nem mondtunk ki, nem beszéltük meg. Ehelyett csak tároltuk magunkban, és volt, hogy egyszerre robbant ki, mint a kuktafedő, aminek kiiktatod a nyomásszelepét. Ha működésben hagynánk a gőz finoman távozna. Nálunk is gyakori hiba volt, hogy nem figyeltünk egymásra, nem fordítunk minőségi időt a kapcsolatunk ápolására, így itt sem maradt el az örök érvényű szabály: amit elmulasztasz az élet valamilyen szinten visszadobja a feladójához. Ami kőrbe megy az kőrbe jön. 

Évekkel ezelőtt kezdtük alkalmazni azt, hogy szinte mindent megbeszélünk egymással, de még mindig voltak elvarratlan szálak. Az egyik ismerősünk segített nekünk, aki feltárta előttünk, hogy a gyerekkorunkban elszenvedett sérelmeket nem tudtuk teljesen feldolgozni és mind a ketten még ebből lábadozunk. 

Valamint a háttérben olyan rögzült minták vannak bennünk, mint a taposóakna a csatamezőn, ami csendben ott vár a háttérben, hogy valaki kibiztosítja és felrobbanjon. Örök hálával tartozunk ezért segítőnknek. Mikor tanítok, nem győzöm  hangsúlyozni, hogy ha huzamosabb ideje ugyanazon a területen a probléma felüti a fejét, és ha nem látod a megoldást, akkor kérj segítséget. Ja, hogy ezért az Egód le fog törni, hát igen, enélkül sajnos nem megy. 

Fájdalmas volt tapasztalni, hogy az igazság több, mint a jelenlegi értelmem álláspontja. Ahogy idősödik az ember sok mindenre rájön, többek között arra, hogy a dolgok nem mindig úgy vannak, ahogyan gondoljuk. Bátran kijelenthetem, hogy a kapcsolatunk soha nem volt ilyen jó, mint most. Újra szerelmesek lettünk. Megújult emberekként tértünk haza, közös nézőpontokra jutottunk és elértük közösen a harmónia szintjét az Érzelmi spirálon.

A mi példánkból is láthatod, hogy bármilyen kapcsolat megmenthető, ha hajlandóak vagytok tenni érte. Sokan felrúgnak egy picit elhidegült kapcsolatot azzal a céllal, hogy az a másik majd más lesz. Végül jön a keserű csalódás miután az új kapcsolatban a rózsaszín felhők elvonulnak, és bele kellene néznünk végre a lelkünk mélyébe. Valamint a változás nem a másikkal, hanem magunkkal kellene kezdeni. Ezért van az, hogy sokszor istenigazából nem ismerjük a párunkat, de leggyakrabban még saját magunkat sem. 

Szánjunk időt magunk megismerésére és törekedjünk arra, hogy legyőzzük a sötét énünket azok kedvéért, akik ott legbelül szeretnek minket.

A szerelem nem a gyávák műfaja.

S aki nem elég bátor, annak csak egy langyos pocsolya jut a végtelen óceánból.

Köszönöm, hogy velünk tartottál. Ha tetszett a videónk, kérlek bátran küld tovább. Neked csak egy kattintás, de másnak sokkal többet adhat. Akár a mi példánkból is tanulhat, ihletet meríthet.

Jövő héten várlak az új tanításommal, ezúttal már a megszokott környezetből.

Namaste!

Mikóczi Ferenc - író, vállalkozó, coach