Sokszor halljuk, hogy egy embertelen világban élünk, hogy a mai modern, digitalizált társadalomból kiveszett az emberiség szikrája. Ha világ dolgait a híradásokból, újságcikkekből követjük, akkor ez az állítás igaznak is tűnhet. Hiszen mit mutatnak nekünk nap mint nap? Gyilkosságot, terrort, katasztrófákat, korrupt politikusokat és becstelenséget. 

Mintha a jóság, egymás segítése és a tisztelet eltűnt volna. Azt látjuk, hogy sokan erőszakkal akarják kivívni a tiszteletet és ebből kifolyólag szép lassan elkezdik összekeverni a két kifejezést. A konfliktusokat nem békés tárgyalással, egymás meghallgatásával rendezik el, hanem agresszióval. Egyik fél sem akar engedni. A legtöbb konfliktus az egók harca, melynek a bolygónk a színtere.

A jelenség nem újkeletű, az emberiség történelmét számtalan háború csúfítja, ideológiák és vallások álcája mögé rejtve az emberi önzőséget és kapzsiságot. Milliókat öltek meg csak azért, hogy pár négyzetkilométerrel nagyobb területet uralhassanak. Azt mondják, hogy ezekben a korokban az emberek tudatlanok voltak, egy kemény világ volt, ahol csak így lehetett túlélni. De ki tette nehézzé, ha nem az emberek egymás számára?

És most, mikor már egy technikailag, szociálisan és társadalmilag fejlett világban élünk, miért nem változtunk?

Miért mondjuk, hogy ez is egy embertelen világ, mikor már nem barlangokban élünk?

De nem is kell a globális helyzetet néznünk. Vegyük csak a hétköznapjainkat, néhány mindennapos esetet. Az utcán látunk egy embert, aki fekszik egy falnak támaszkodva. A legtöbben elsétálnak mellette, mert az az első gondolatuk, hogy biztos részeg. Pedig lehet, hogy rosszul van és a segítség megmenthetné az életét. De mivel egy idegen, inkább tovább ballagnak, így kényelmesebb. 

De említhetném, a modern technika adta "lehetőségeket", a közösségi oldalak árny oldalát. Ha kedvünk tartja arc nélkül bánthatunk meg és használhatunk ki másokat. Naponta látok olyan bejegyzéseket, ahol nyíltan uszítanak és szidalmaznak embereket, csak mert más a bőrszínük, a vallásuk vagy a nemi hovatartozásuk: "Minden arab terrorista!", "A homokosok nem emberek!", "Az összes cigány bűnöző!". Ugye számodra is ismerős?

Ha naponta ilyen interakciók, behatások érnek, hajlamos vagy elhinni, hogy valóban kihalt az emberség. És lehet a válasz az eddigi kérdéseimre csak annyi, hogy az emberi természet alapból gonosz és pusztítani akar?

Én azt mondom, hogy nem, az ember alapvetően jó. Senki nem születik zsarnoknak, diktátornak és gyilkosnak. A születés pillanatában minden ember jó és tiszta, egy ártatlan gyermek. Viszont, amit már többször leírtam, hogy a jellem, az attitűd 0-7 éves korban alakul ki. Ez a legfogékonyabb időszak. Amit ezekben az években látunk, hallunk az ráég a "merevlemezünkre" és ez lesz mi valóságunk, ezt a mintát visszük tovább. 

Bevallom, hogy régen, az Átalakulásom előtt, sokszor álltam a "sötét oldalra". Hogy ez mit jelent az én értelmezésemben? A sötét oldal fő mozgatói erői, amit magamban megfigyeltem, 3 csoportra oszthatóak: megszégyenülés, büszkeség és félelem. Amíg ezek közül bármelyik létezik benned, akkor még nem tudtad legyőzni a sötétséget a lelkedben.

Én évekkel ezelőtt szerettem bosszút állni (angolosan), a céljaim érdekében, bűntudat nélkül átgázoltam másokon és agresszív voltam. Viszont, mikor elindultam az átalakulás útján, világossá vált számomra, hogy ez nem az igazi, természetes énem. Ez egy felvett álarc volt. Szisztematikusan, kitartással felülírtam az agressziómat. Néha még visszaköszön a régi minta, de már időben felismerem és nem engedem elhatalmasodni.

Tehát az, hogy merre halad tovább a világunk csak rajtunk embereken múlik. Ha mindent hagyunk így és inkább becsukjuk a szemünk és úgy teszünk, mintha minden rendben lenne, akkor a hanyatlás elkerülhetetlen és szép lassan az emberiség felemészti önmagát. 

Sokan teszik fel a kérdést, hogy miért nem tesz valaki valamit? De, Te is valaki vagy! Te is tudsz tenni annak érdekében, hogy a világ jobb hely legyen. Nem kell világmegváltó terveket szőnöd. A saját környezeteden alakíts. Ha látsz egy eldobott papírzacskót, akkor vedd fel és dobd a szemetesbe. Látsz egy éhezőt, adj neki enni. Ha valaki bajban van, segíts neki. Ne légy közönyös, mert az életben azt kapsz, amit adsz. Apró gesztusok, de ezek terelik vissza az emberiséget a helyes útra.

Én látom a jót az emberekben, ami ott van mindenkiben. Kitartással, együttműködéssel és tisztelettel a folyamat megfordítható. 

Ehhez viszont az első lépés, hogy magunkat megismerjük és elfogadjuk. Ugyanis a legtöbb dolog, amikkel másokat bántunk, amit másokban nem szeretünk az ott van bennünk és nem akarjuk elfogadni. Ezért minden emberi lényt fogadj el és ne ítélkezz tudatlanul. A változást már ebben a pillanatban elkezdheted.

Köszönöm, hogy elolvastad a cikkem és kérlek oszd meg velem a saját nézőpontodat.

Indíts egy mosollyal és a szavak, tettek majd követik azt! 

Namaste!

Mikóczi Ferenc - író, vállakozó, coach